Mi lehet a megoldás?
P.Edit 2013.08.26. 21:30
Az elmúlt évtizedekben, lássuk be, Magyarországon utánpótlás nevelés nem létezett, melynek következményeként ma hazánkban tíz fő alá csökkent versenyzőink száma. Soha ilyen kevés salakmotor-versenyző nem volt még Magyarországon.
Ha nem teszünk sürgősen ellene, akkor szeretett sportunk ki fog halni idehaza.
Elsősorban szeretném leszögezni, hogy írásomnak sem kioktató, sem tanácsadó jellege nincs. Egészen egyszerűen a sok éves tapasztalatom és a nemzetközi szinten történő események és beszélgetéseim okán kezdtem el gondolataimat „papírra vetni”.
Nem csak nálunk vannak gondok az utánpótlás-neveléssel, a legnagyobb szurkolóbázissal és ligával rendelkező, egyeduralkodó lengyelek hegemóniája is újra leszállóágba látszik kerülni. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy az elmúlt évben szinte csak egy-két olyan junior-versenyző került szem elé, aki igazán tehetségesnek mondható, míg ez a szám az elmúlt években volt úgy, hogy a tízet is meghaladta egy szezonban. Nagyon jó példa erre, hogy míg az Egyéni Junior Világbajnoki sorozatban hat lengyel versenyző szerepel, addig az Európa Bajnoki döntőbe csak három lengyel fiatal tudta magát kvalifikálni és ott sem értek el kiemelkedő eredményt (5.,6.,10. hely).
Ez a tendencia pl. a dánokra, franciákra és csehekre már nem igazán mondható el. Ezekben az országokban valamit nagyon jól csinálnak. Évről-évre több a junior-versenyzőjük, akik igazán eredményesek is. Ennek oka az, hogy már nagyon korán elkezdik a motorsport megszerettetését a gyerekekkel. Egészen kis korban biciklivel versenyeztetik őket a kisméretű pályákon, ahol startgép van, bírók, dobogó és apró kupák minden gyerek részére, hiszen a sikerélmény a legnagyobb doppingszer.
Majd idősebb korban már felültetik őket 80, 125 és 250-es gépekre, szépen fokozatosan szoktatják hozzá őket az egyre erősödő motorokhoz, hogy mire az 500-as gépekre ülnek (és nem idő előtt!!) már magabiztosan tudjanak versenyezni a hagyományos speedway versenyeken. Nagyon jó példa erre a francia fiatal, Dimitri Berge, aki 17 évesen még idén ült először 500-as gépre, 125 és 250-es világbajnoki címe után, és a junior EB döntő 8. helyéig jutott, valamint több idősebb, tapasztaltabb versenyző skalpját gyűjtötte már be idei, első 500 ccm-es versenyein.
Nem kellene méregdrágán üzemeltetett és vásárolt gépekre ültetni a fiatalokat véleményem szerint, hanem fokozatosan kellene eljutni arra az útra, amit több országban már eredményesen gyakorolnak. Nem kellene hozzá igazán nagy befektetés sem, hiszen minden pálya mellé lehetne egy kis ovált is építeni (van, ahol ez már megvan), melynek költsége a töredéke egy hagyományos speedway pályának. A versenyeken résztvevő gyerekek díjának költségét (kupa, oklevél stb.) akár a szülők is összedobhatják, nem kerülne nekik annyiba, mint egy liter metanol. A bírók szerintem biztosan bevállalnák, hogy díjazás nélkül segítik az utánpótlás-nevelést. Kell hozzá néhány 5-8 éves kisgyermek, bicikli, bukósisak, térd és könyökvédő és had szóljon! Jó néhány országban ez eredményesen működik, mi miért ne vehetnénk át a példát?
®arnovica
Ha olyan kluboknál is megy ez a lobbi, mely Lengyelországban a legeredményesebb működik, akkor nekünk miért lenne zsenánt ezt meglépni? A Falubaz Zielona Góra Lengyelország egyik legmódosabb klubja, csapatkapitányuk Pepe Protasiewicz mégis minden évben elmegy több óvodába, általános iskolába, népszerűsíti a salakmotorozást, de ugyanezt teszi Martin Vaculik is Szlovákiában, aki ha odahaza tartózkodik még a biciklis salakmotor-versenyeken a díjakat is ő adja át a gyerekeknek. Kell ennél több egy gyermeki szívnek?
Pepe az óvodában
Azután a kitartóbbak átülhetnek a 80, majd 125 és 250 ccm-es motorra, melyek ára kb. fele a hagyományos salakmotornak, a fenntartási költsége pedig jóval az alatt van. Ilyen tendencia mellett is legalább 10 év mire a sok gyerekből talán ki lehetne nevelni pályánként 2-3 tehetséges gyermeket, de más megoldást a problémára nem látok. A motorok megvásárlásához a klubok szedjenek a gyerekektől tagdíjat (persze megfizethetőt), és ne a szülőktől várják az egész befektetést, hiszen nem biztos, hogy a módosabb szülő gyermekében van tehetség, míg egy kevésbé tehetős családból származó gyermek esetlegesen kimaradna a megfelelő anyagi források híján.
Van ebben a sportban talán még annyi elkötelezett szponzor, hogy egy-két motor vásárlását összefogva, ők is meg tudnák finanszírozni. De azt ne várjuk el, hogy dőlni fog a pénz, mert sajnos nincs honnan. Lássuk be, ez a sportág mindig is pengeélen táncolt, hiszen rétegsportról beszélünk, amit ráadásul csak Kelet-Magyarországon űznek. Nem olimpia és nem kiemelt sportág és hiába volt, lenne eredményessége, akkor sem lenne érdekelt egy multi cég sem a szponzorálásában. Régen sokkal könnyebb volt, hiszen volt a Volán Társaságoknak egy vezérigazgatója, néhai Tóth István, aki elkötelezett híve volt a sportágnak és utasításba adta a pályával rendelkező Volán Vállalatoknak, hogy segítsék a sportot. Ma ez már nem így működik, üzleti alapon üzemeltetik a pályákat, több-kevesebb sikerrel. A cégeknek éves kerete van a szponzorációra, amit minden év elején már elköltenek és lássuk be, pl. a foci, a kézilabda jóval népszerűbb Magyarországon, mint a salakmotorozás. Egy népszerű sportágnak nem is kell kilincselnie, a szponzor lép először, mert üzletet lát benne. A salakmotorban nincs üzlet. Egy nagyobb versenyről készül ugyan felvétel, amiről összefoglalót ad a sport tv, de a nézettség szempontjából sok-sok más sportág megelőzi a speedwayt. A szponzoroknak pedig a nézettség a legfontosabb.
Azok a klubok, ahol ezt a tény el tudják fogadni és be tudják vállalni ezt a minimális költséget, alkalmazniuk vagy kitaníttatniuk kellene egy edzőt, aki komolyan foglalkozna a gyerekekkel, mert amit ma Magyarországon edzés címszó alatt működik, az minden, csak nem edzés. A felkészítést már ősszel és télen el kell kezdeni, szabályismeret, elmélet és erőnléti edzésekkel. Persze nem az öt éves biciklisekre gondolok itt. Azután tavasszal kezdődhetnének a motoros edzések, akár a klubok közötti közös edzőtáborokkal is. Ehhez azonban a ma Magyarországon működő kluboknak konszenzusra kellene jutnia, félretenniük vélt vagy valós sérelmüket, mert a sportágat ma hazánkban másképpen megmenteni nem tudjuk.
|
Azért azt mindenki tudja hogy a szülők féltik agyermekeiket,azt meg a sportág rajongói ,de még a laikusok is tudják hogy a versenyzők törik zúzzák magukat és sajnos időnként meghal valaki.Nem kell beálmodni hogy ha létre is jönne valami kísérlet az utánpótlásra akkor százak tolonganának.A szülők szerintem nem csak azon gondolkodnának hogy vegyenek kupácskákat meg érmecskéket,tagdíjat fizessenek-az első az lenne érthető felelősséggel-hová is adom én agyerekemet?Azért erre is gondolni kell,ez is benne van.Más kisebb költséggel járó,azzal együtt akutyát sem érdeklő-viszont kevésbé veszélyes sporftág utánpótlása kiválóan funkcionál és nem csak a pénz miatt.