|
A valóság nem ártalmas
P.Edit 2013.06.25. 12:59
Pompár László a Big’s MSC elnökhelyettese egy nyílt levelet juttatott el portálunknak, amit most teljes egészében változtatások nélkül megosztunk Önökkel.
Elöljáróban engedtessék meg, hogy én is hozzátegyem saját véleményem az íráshoz. Úgyis, mint az oldal szerkesztője és sportbíró is, aki minden mórahalmi versenyen részt vett. Az utolsó versenyt érte az a kritika, hogy úgymond névtelen a mezőny és a mi versenyzőink veteránok. A névtelen mezőny viszont egy nagyon jó versenyt produkált, aki elment a 8. futam után az bánhatja, hogy nem maradt végig. Voltak látványos előzések, körbemotorozások, dráma. A mindössze 15 esztendő ®iga Kovačič magyarországi első bemutatkozását is kár lett volna kihagyni, hiszen nagyon nagy tehetség, aki magabiztosan mozgott a mórahalmi pályán is és 10 pontot szerzett a szlovénoknak. Több előzésnek is szemtanúja voltam, de a legizgalmasabbat Hynek Stichauer produkálta, amikor az utolsó pillanatban, szinte a célban előzött, miután négy körön keresztül kergette ellenfelét.
Nagy Patrik motorja vezető helyen a 3. kör végén állt le és hiába kezdett el vele Patrik a hőségben szaladni a cél felé, hogy ne körözzék le, ez sajnos nem sikerült neki. Pedig még szándékában lett volna a motorját egy körön keresztül körbetolni. Ugyanebben a futamban Ladislav Vida is így járt. Nyugodt szívvel állítom, ezek a versenyzők minden tiszteletet megérdemelnek. Mint ahogy minden tiszteletem Nagy Róberté és Tihanyi Sándoré, akik mivel Benkő Roland és Magosi Norbert nem tudtak rajthoz állni vállalták, hogy segítik a magyar csapatot. Tették ezt szívvel-lélekkel motorozva. Maximális tiszteletem feléjük, hogy ennyi idősen, rekkenő hőségben igazi csapatemberként viselkedtek. A depóban jó volt látnom, ahogy a magyar csapat egyként számol, próbálnak egymásnak segíteni abban, hogy melyik íven motorozzanak, ki helyett kit cseréljenek.
Egyszóval a negatív kritikákat nem igazán értem és nagyon rossz érzés olvasni őket. Hiszen pozitívan kellene hozzáállni mindenhez, mert szeretett sportunk már nagyon a végét járja. Mindössze 7 hadra fogható versenyzőnk maradt (ha beleszámoljuk Nagy Róbertet és Tihanyi Sándort is). Persze, mivel szabad vélemény-nyilvánítás van, elfogadható a negatív kritika is, azonban várnám a pozitív véleményeket is sokszor, ez azonban valahogy mindig rendre elmarad.
Csak egy példa, Nagy Patrik kiment életében először Angliába, ahol, mint tudjuk, nem egyszerű pályákon motoroznak még az Elit Ligában is, nemhogy a Premier Ligában, ahová Patrik meghívást kapott. Tisztességesen végigmotorozta a „dágvány” pályán a versenyt és szerzett egy pontot. Jött is a negatív kritika rögtön. De amikor Pardubicében az utolsó futamában felhozta a magyar csapatot a dobogó második fokára és a csapat legjobbja volt, a kritikus olvasóink már szótlanok maradtak.
Az ilyesfajta hozzáállás tipikus magyar módszer. Minden versenyzőt doppingol, ha dicsérik, miért kell ezt a félmaréknyi versenyzőnket is lehordani? Szerintem, aki motorra ül, azt intsék le akár az utolsó helyen is, de tisztelnünk kell(ene). A pálya állapotával kapcsolatban csak annyit tennék hozzá, hogy a versenyen maximális teljesítményt nyújtó Filip Sitera (és több másik versenyző is) dicsérte a pályát, miszerint nagyon jó pálya és nagyon jól motorozható.
Alábbiakban pedig a fent említett nyílt levelet olvashatják:
A valóság nem ártalmas
Aki végig ott volt, meg előtte is…
Az alábbi gondolatok azzal a szándékkal kerültek „papírra”, hogy a néhány kritikai tartalmat illetően (ami jó vagy kevésbé jó szándékkal került napvilágra) azért a valódi történések mellett se menjünk el szótlanul. Ha más munkáját kritika éri, önmagában még nem baj, mivel tanulni lehet belőle. Ugyanakkor tanulságként csak az a kritika szolgálhat, amely valós és lehetőleg igazságos tartalomra épül. Szomorú, de tény, hogy a legutóbbi mórahalmi salakmotorversennyel kapcsolatos vélemények sajnos nem voltak túl igazságosak, ezzel együtt a valós történésekkel még csak halvány tekintetben sem hozhatóak szinkronba a bejegyzések. Következzék most csak néhány kritika cáfolata, leginkább azért, hogy e speedway portált olvasók megítélése is helyre kerülhessen.
A verseny pontosan kezdődött, az első futamra 17:07 perc magasságában csapódott fel a startszalag. Ezt követően valóban egy hosszú, 50 perces szakasz következett, amely alapvető indokául azaz egyszerű tény szolgált, hogy minden versenyzőnek engedélyezett volt ezekben a futamokban a futamok előtti plusz két kör megtétele bemelegítés céljából. Persze voltak ebben az etapban bukások is, melyek szintén közrejátszottak a hosszas első forduló lebonyolításában.
Nem mellesleg a közelmúltban is találkozattunk olyan versennyel, ahol bemelegítő körök nélkül is eddig tartott az első négy futam. Akkor - nagyon helyesen persze - az ezzel kapcsolatos jajkiáltásokról nem halhattunk. A második négy futam azonban majdnem pontosan fél óra alatt bonyolódott le, ami hát közelében sem jár az elhangzott időbeli kritikai megállapításnak. Végül csak még egy adat: a jegyzőkönyv tanúsága szerint a mentő 20.06 perc magasságában hagyta el a helyszínt, egyes megítélések szerint ez nem is olyan szokatlan adat.
A pálya valóban lehetett volna jobb is, de mint tudjuk, a príma minőség elérése esetenként a legjobb szándékok ellenére sem sikerül. Aki pedig az egyíves pályára panaszkodik, tán nem volna baj, ha sűrűbben látogatná a létesítményt, és akkor értené, hogy ebbéli véleményével miért marad magára. Akik a pályakarbantartásban találták meg negatívumaikat a versenyben, azoknak az üzenet az, hogy sok dolog valóban nem ment még olajozottan, de talán elviselhető egy olyan versenybírói gárda szereplése mellett némi fennakadás, akik idén vizsgáztak, és lelkesedésből, pusztán a sport szeretetétől hajtva végezték megbízatásukat. Köszönet jár érte nekik, már csak azért is, mert igyekeztek a tökéletességre törni, még ha igyekezetük nem is mindenki számára tűnt nyilvánvalónak. Számukra azonban pozitív üzenet lehet, hogy a verseny hivatalból megbízott szakmai vezetői (köztük a vezetőbíró is) lényegesen pozitívabb osztályzatot állított ki annál, amit a kritikus hozzászólásokban olvasgatni lehet.
Hogy van még hova javulni? Kétségtelen, de itt még hosszú ideig nem fogja senki porolni magát azzal, hogy mennyire profi a helyzet, ugyanakkor mindenki igyekszik elkövetni minden tőle telhetőt a közönség igényeinek kielégítésére. Aki pedig azt hirdeti, hogy drága volt a belépőjegy, előfordulhat, hogy érdemes lenne tájékozódnia arról, hogy máshol mi mennyibe kerül, hiszen ha elővételben jutott valaki a karszalaghoz, azt valamivel több, mint 5 euróért már megtehette. Persze a jegy az mindig drága, akárcsak az élet, mert ma már nincsenek azok a Volán társaságok, akik csak úgy hozzávágtak a speedwayhez pár tíz milliót azzal, hogy na gyerünk fiúk, szervezzetek versenyt. Ha valaki akarja, megtalálhatja a jót is abban, hogy nagyjából 5 hét alatt a 3. versenyünkre készülünk, van, ahol egész évben nincs ennyi. Az pedig kimondottan szomorú, ha valaki hite szerint csakis a nagy nevek felsorakoztatásakor láthat jó versenyt. Ha ez így lenne, hiába is minden próbálkozás a magyar salakmotoros élet újjáélesztésére. S ha valaki olyan rosszul érezte magát, hogy ezek után csak a nevekre hajlandó meglátogatni a mórahalmi ovált, annak talán a sport nem is annyira lényeges. Láttunk már olyan versenyt, ahol a nevek adták a leggyengébb láncszemet, vagy éppen a csinnadrattával beharangozottakkal ellentétben el sem jött a favorit. Hogy kinek mi a jó, bizony az is igen relatív, hiszen van, aki kemény párharcot szeretne; van, aki szaftos bukásokat látna, hogy szörnyülködhessen; de akad olyan is, akinek minden mindegy, csak az Ő kedvencét láthassa első helyen, s végül van, aki pedig azért nem marad le, mert élvezi az egész kisugárzását. S ez így is van rendjén.
De hogy ne csupán a Mórahalommal kapcsolatos hozzászólásokról ejtsünk szót, igenis gratulálunk Magosi Norbertnak és Benkő Rolandnak, hogy indulhattak Lonigoban. Ezért is tapsolta meg a mórahalmi közönség Őket, mert aki 8 futam után még képes volt a helyszínen maradni, a távolból is szívből szorított a mi fiainknak, s tette ezt annak ellenére is, hogy a két fiú hiánya okán tudta, hogy az általa látogatott esemény sikerül majd kevésbé küzdelmesre ezáltal. Néha tényleg az az ember benyomása, hogy a savanyú a szőlő alapon egyeseknek már minden mindegy, gyorsan elfelejtik, hogy egy-egy verseny megszervezését több hetes, és igen intenzív munka előzi meg, hogy a versenyző, aki starthoz áll, ha jól, ha rosszul szerepel, felkészülése is kőkemény napokat vesz igénybe a leghétköznapibb versenyen való tisztességes helytállás érdekében is.
Összegezve tehát a szervezők továbbra is várnak minden salaksportot szerető érdeklődőt versenyeikre, nincs ez másként a most következő hétvégén sem. Az is jó, ha építő észrevételek kerülnek megfogalmazásra, persze azzal a felütéssel, hogy annak egyetlen tanulsága ne a valójában minden jóindulatot nélkülöző vélemény megvillanása legyen, mert talán az mindenki számára ismert lehet, hogy az ilyesmi semmit sem segít, hanem kizárólag csupán fájdalmat okoz, szervezőnek, lelkes segítőnek, s végső soron a sportunkat szerető közönség javarészének egyaránt.
Üdvözlettel, egy fanatikus szurkoló: Pompár László, a Big’s MSC elnökhelyettese
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
nem megbántva Miskolcot de a korretség kedvéért: ott is voltak 3 - 3,5 órás ligaversenyek, ami 15 futam. a többi előtt le a kalappal.