(Miért szekírozták ki a mi Lacinkat Miskolcról? — Szabó József, Miskolc. Vagy: Ki az az oktalan, aki makacssággal vádolja a Mészit? — Horváth István Szeged. Vagy: Itt a helye közöttünk. Mészáros csak visszajött szülővárosába, Szolnokra — Mészáros Károly Szolnok. Vagy: Ne irigykedjenek erre a fiúra, megérdemli azt a pénzt, amit keres. — Moharos Gábor Szeged. Vagy: Miért csinálnak Mészáros-ügyet? — Virágh György, Budapest.)
Elöljáróban:
Az ország legfőbb sporthatósága, az Országos Testnevelési és Sporthivatal elrendelte, hogy valamennyi nyilvántartott sportág válogatott versenyzője (tehát Mészáros László is) csakis november 15-e és december 3l-e között igazolható át egy másik sportegyesületbe, éspedig a saját sportszövetségének (tehát a MAMSZ-nak) javaslatára. (Magyarázatul: a labdarúgó sportágban voltak az olyan „virmanolások” a játékosok ide-oda hurcolkodásával, ami miatt olykor bajok voltak a válogatott összeállításánál. Először a nemzeti érdek és csak azután a klubérdek.)
Amit iudni kell az előzményekről:
Mészáros László, tanult nyomdász, nős, két gyermek apja. Szolnokon, az MTE-ben kezdett salakozni és 1974-ben a bajnokság 9. helyén végzett.  A következő évben bevonult, Miskolcon volt katona. Kétségtelen, Mészáros László valóban jó motoros lett, és a miskolci közönség szívébe is zárta ezt a sportszerűen harcoló versenyzőt. Aztán annyira beérett, hogy tagja lett a magyar válogatottnak, amely ma így fest erősorrendben: 1. Sziráczki - 2. Adorján - 3. Hajdú - 4. Farkas - 5. Oresko - 6. Mészáros.
Szóval a miskolci közönség szerette Mészárost, a klubja, a Miskolci Volán megbecsülte M. L.-t, de ő mégis át-kérte magát a Szegedi Volán SC-hez. Hát jó, mondták a miskolciak, hadd menjen, ott is dicsőséget hoz majd ránk.
Mészáros átigazolt Szegedre, ahol az új klubtól egy szép négyszobás lakást, garázst, fizetés kapott, de ezért persze nem kellett jövetmenet bélyegezni, amiért persze senki sem morgott. Miért is, sikert hozott a szegedieknek.
Az eredményes 81-es év végén, amint ez már szerte az országban szokás, a Szegedi Volán salakszakosztályán is egy kis, bensőséges ünnepélyen a vezetők megemlékeztek a klub, illetve a versenyzők, de legfőképp Mészáros sikereiről, és amint az ugyancsak szokásos, kezdetét vette a díjak átadása. A jelenlevők vörösre tapsolták a tenyerüket (én neked, te nekem) és a legeredményesebbek még egy kis borítékot is kaptak (aminek átvételét — később — egy aláírással kellett igazolni). S hogy ne feledjem, a boríték elég vastagnak tűnt. M. L. megköszönte, majd szerényen visszaült fehéren terített asztal mellé.
Kis idő múlva Mészáros László, a Szegedi Volán SC válogatott versenyzője felállt, hogy ő is szólni kíván. Persze, csend lett, mindenki kíváncsi volt, miként köszöni meg M. L. mindazt, amit az egyesületétől kapott és kap majd.
Igen, szépen megköszönt mindent és egyben bejelentette a szakosztály jelenlevő vezetőjének (és nem a MAMSZ-nak, ahogy kellett volna), hogy kéri átigazolását a Szolnoki Volán SC-hez, azért, mert sem edzőjétől, sem a szerelőjétől nem kapta meg a kellő támogatásit. (A 36 lila meg sem melegedett még a zsebében.) És mint mondta, úgy is tette.
Jelentkezett Szolnokon, ahol nagy örömmel fogadták, és azzal vigasztalták, hogy: — Sebaj, Lacikám, októberig itt leszel nálunk edző, aztán majd jövőre megmutatod, hogy ki vagy ...
Úgy hírlik, hogy M. L. már Szolnokon is összerágta a patkót a klub vezetőségével, és azt mondják, hogy a Szolnok melletti Rákóczifalva jól prosperáló tsz-elnökével tárgyal egy salakszakosztály megalakításáról. Ezt csak hallottam.
De azt tudom, hogy a MAMSZ elnökségének a tagja, a Salak Bizottság vezetője, Nádasdi János kijelentette, éppen előttem, hogy: nincsen Mészáros-ügy.

Rózsa György

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.