Salaksportunk két legígéretesebb embere kicsit tán úgy érzi, hogy „pikkem van” rájuk. Nincs igazuk. Hajdú Zoltán valószínűleg meghajlott érveim súlya alatt, belátván, hogy természetesen jóindulattal viseltetem irántuk - miért is ne -, és pusztán a pályán nyújtott teljesítményük dirigálja tollamat, az el elhintett „púder” alig-alig érdekel.
Hanem Perényi Pali bácsi, az edzőjük született úr. Rosszallásának legkisebb jele nélkül, még a szokásosnál is nagyobb udvariassággal fogadott, igazi sportember, ha valaki, akkor ő tudja, mi cinkosok vagyunk, nekünk csak a sport számít, bármilyen nagy mellénnyel, felfuvalkodva is sétál a versenyző az ovális gyűrű karéján kívül.
Az egészet nem is hoztam volna szóba, ha a versenyen mutatott Hajdú-forma most nem vonszolná - Hajdú-szem¬pontból - nemes irányba tollamat. Az 5. Miskolci Salak Grand Prix igenis Hajdú Zoltán versenye volt, annyira az övé, hogy nekem ő lett a verseny győztese, jóllehet az eredménylista fejére a lengyel Proch került. De ne vágjunk ennyire a dolgok elébe.
Az eddig kétnaposra kiírt versenyt, idén először, anyagi okok miatt és izgalomkoncentráló megfontolások miatt egy naposra méretezték. A Miskolci Városi Tanács megbízásából a Borsodi Volán SK rendezte a versenyt, és ha a szokásos nagyobb kaliberű versenyzőket nem is sikerült idecsalni, azért egészen formás stáb gyűlt össze. Egyebek között itt volt az első Miskolci GP győztese, a többszörös VB-döntős lengyel Proch, a csehszlovák Spinka, az egykori „jeges” világbajnok, társával Kucerával vagy például a szuperformába lendülő NDK-s bajnok Triemer egy fenegyors szuper Jawán. És persze a teljes hazai élboly, Adorján, Berecz, Hajdú és a két Sziráczki, tartalékban Koszován és Juhász.
A hálás miskolci közönség meg is töltötte a stadiont, a rekkenő hőségben inkább lemondott a mályi tónál tölthető víkendről.
A rajtgép első fellobbanása Proch sima győzelméhez vezetett. Aztán a 2. futamban, Hajdú, Adorján azonnal és egyszerre a ringben Spinkával, és a szerényebb képességű osztrák Schatzerrel. Adorján széttépi a szalagot, kizárják, és ettől kezdve az ő eredményére már nem lehet számítani. Koszován jött be helyette. Hajdú elsöprő győzelmet arat, és Koszován, aki végig szépen versenyzett, Spinkát megveri.
A 3. futamban Sziráczki István Triemerrel és Kucerával találkozik. Sziráczki jól elrajtol, de Kucera a nyakán ülve fojtogatja. A 2. kör kanyarjába szállnak be, amikor Sziri, elöl, túlfordul. A rajta csimpaszkodó Kucera kikerüli. Triemer is egy „vezetett orsóval” eldübörög, de a legvégén - esztelenül - futó jugoszláv Horváth már nem tudja a palánkot elkerülni, hatalmasat bukik és lábát töri. Sziráczkit kizárják, Triemer győz.
Folyik a verseny, és a 13. futamra Proch és Hajdú pontveszteség nélkül áll a rajtgép mögé. Ez lehet a döntő futam. Hajdú nagyszerűen rajtol el, mögötte a kis Sziráczkival, Proch csak a 3. Sziráczki József tartja Prochot, hiszen így még ő is versenyben lehet akár az első helyért. De nem bír vele. Hajdú biztos győztesnek látszik, még másfél kör van hátra, ám nini, lobognak a piros zászlók, látszólag semmi rendellenes nem történt, és mégis lefújják a futamot. A közönség tanácstalanul fütyül, és azzal vádolja a verseny rendezőségét, hogy Miskolcon még lengyel versenyzővel szemben sem engednek debreceni versenyzőt nyerni.
Az újságíró hiúságát legyezgeti, ha a közönség név szerint szólítja a dühöngő arénából, kérve, hogy most aztán írja meg a történteket. A kérésnek megpróbálok eleget tenni, noha hálátlan feladat. Pontosan a következő történt. A vezetőbíró elrajtoltatta a mezőnyt, de a felcsapódó kapu egyik fele lent ragadt, és az csak az egyik motor kerekétől szaladt fel. A bíró egytized másodperc alatt „visszalőtte” a rajtot, vagyis meggyújtotta a piros lámpát. Csak hát ezt - mármint a lámpát - senki nem vette észre. Két dolgot lehetett volna tenni. Kegyes csalással eloltani a pirosat, és Hajdút kikiáltani győztesnek. Veszélyes, nem túl sportszerű vállalkozás ez, mert ha valamelyik versenyző, például Proch észrevette a lámpát, és csak azért lódult neki, mert félt az esetleges kegyes csalástól, ez kellemetlen következményekkel - sportszerűségünket veszélyeztető - óvással járhatott volna. A másik, ha a bíró tartja magát a rossz rajthoz és keresztülviszi akaratát. Ez történt. És noha így a lengyel versenyző nyerte a későbbiek során a versenyt, a sportszerűségi hírünk csak emelkedett a világban. Én fairplay díjat adnék a vezetőbírónak, mert a FIM versenynaptárban bejegyzett Miskolci GP nem ulibuli verseny. A pályabíróknak viszont valóban azonnal jelezniük kellett volna. (Egyébként a rajtgépnél éppen Hajdú ragadt be, és a hangosanbeszélő azonnal és többször közölte az érvénytelen rajtot, csak hát a csatazaj elnyomta.) Az ismétlésben Hajdú rajtelső helyét a beszálló rész végén eladja, és az utolsó helyre kerül. A 2. körben Sziráczki Józseffel együtt buknak. A vezetőség a kedélyek lecsillapítására borítékolja a 13. futamot, és a verseny végére teszi.
Ez az utolsó futam minden képzeletet felülmúl. Hajdú rajtol elsőnek, de a rajtkanyar-bemenőben Proch kielőzi, a kimenőben viszont teljesen Sziráczki-módon Hajdú felfedezi a cigarettapapírnyi belső rést, és átmotorozik rajta, sőt átvezeti a mögötte szaladó, formásan motorozó Sziráczki Józsefet is. Ettől kezdve Proch már egyiküket sem képes veszélyeztetni. Még fél kör van hátra, amikor Hajdú porlasztója kifordul, és az első helye a tarakírozó motor áldozatává válik.
A Miskolc város Nagydíjáért kiírt külön futam még enyhíthetné az erkölcsi győztes Hajdú fájdalmát. Jól is rajtol, de kicsit elsokallja a kanyarbeszállót, Proch elmegy, és leheletvékonyán kimerevíti a végig hajszálon függő első helyét. Az ugyancsak parádés formát mutató - a versenyben 4. helyen végzett -, Berecz Péteré a 3. Triemeré a 4. hely. A versenyt tehát Proch nyerte meg, de Hajdú volt a legjobb.
SURÁNYI PÉTER

Eredmény: 1. Boleslav Proch,  PL 14 pont — 2. Haidu Zoltán, H 13 — 3. Diethelm Triemer, DDR 11 — 4. Berecz Péter, H 11 — 5. Sziráczki József, H 11 pont.

Az erkölcsi győztes: Hajdú Zoltán

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.