Tihanyi Sándor, mindenki Subija, akit a szurkolók manapság csak a magyarHancock becenévvel illetnek, bronzérmesként zárta az országos bajnokságot. Ennek apropóján is kérdeztük, válaszait az alábbiakban olvashatják:

 

 

 

 

Először is gratulálok a bajnok bronzhoz, számítottál-e erre a bajnoki rajt előtt?

 

- Spontán jött, utána pedig már csak a túlélésért mentem. Tulajdonképpen el sem akartam indulni a sorozaton, de aztán meggyőztek, hogy induljak. Majd lesz valami gondoltam, és csináltam a dolgom. Az hogy a két első fordulóban sikerült a döntőbe bejutni, az nagy öröm volt. Jocy sajnos lesérült, így változott a helyzetem, hiszen ő biztosan kimotorozott volna engem a döntőből, többek között ez is hozta nekem ezt a bronzot.
 

 

Az első két fordulóban bemotoroztad magad a döntőbe. Gyulán ez már nem sikerült, milyen volt ez a verseny számodra belülről?

 

- Gyulán igazán egy erős motor kell, valójában ez hiányzott nálam és valószínűleg emiatt nem tudtam bejutni a döntőbe. Az a „baj”, hogy élveztem a versenyt.  Ha nem élveztem volna, már 23-án sem indulnék Debrecenben.

 

A mezőny legidősebb tagjaként, érmesként zártad a bajnokságot, megmutattad a közönségnek, hogy Subi még mindig tud fantasztikus futamokat produkálni. Mi az erőd igazi titka?

 

- Az lehet, hogy ez a szerencse dolga is, vagy a rutin. Az biztos, hogy én mindig szívvel-lélekkel csinálom, mikor bemegyek a futamba. Az erőm titka? Imádom a salakmotort! Ennyi.

 

 

Óriási szívvel tudsz versenyezni és példaképe lehetsz méltán az utókornak. Meddig számíthatunk még aktívan rád?

 

- A nyugdíjas otthonból most még kiengedtek, de nem biztos, hogy a jövőben ezt meg fogják engedni nekem. 

 

Szerinted van-e esély arra, hogy a jövőben a bajnoki sorozat folytatódjon?

 

- Nagyon remélem, hogy a magyar salakmotorsport nem marad bajnoki cím nélkül, mert az nagyon negatív lenne.

 

Nagyon sok szurkoló szeret, milyen érzés ez neked?

 

- Biztos vagyok benne, hogy a régi időkről maradtak ezek a szurkolók, egykor mi megalapoztuk ezt a szeretetet és tudom, hogy még mindig tudok nekik pozitív élményt nyújtani és ez fantasztikus érzés!

 

Mit gondolsz, mikor láthatunk újra magyar versenyzőt újra komoly szinten versenyezni a nemzetközi porondon?

 

- Én nagyon remélem, hogy el fog következni az az idő, de nagyon sok munkát kell beletenni, mert egyre kevesebb versenye van a hazai versenyzőknek és ez komoly hátrány, ezért nem tudnak felkészülni a komoly nemzetközi versenyekre.

 

A közeli országokban szinte kivétel nélkül lehet érezni fejlődést. Szerinted miért működik rugalmasabban náluk minden?

 

- Gondolom, jobban odafigyelnek az utánpótlás-nevelésre, és több pénzt is szánnak rá, mert ez nagyon fontos. Edző és anyag (versenyzőpalánta) is lenne hozzá, már csak egy biztos anyagi háttér kellene és akkor idehaza is elindulhatna ez a folyamat. Mert ahol ez működik Európában, Lengyel-, Német-, Svéd,- országban, Dániában a cseheknél és mindenhol, olyan anyagi hátérrel rendelkeznek, hogy abból nem nehéz kiszedegetni a fiatalokat motoroztatni. Ma Magyarországon, ha a szülőnek nincs pénze, akkor nem tud továbblépni a tehetség. Itt Debrecenben most valami elkezdődött, de a folytatást, hogy fogják kivitelezni, anyagilag biztossá tenni, az a következő lépés lesz majd.

 

Köszönjük szépen a válaszokat és még egyszer gratulálunk!

 

Én köszönöm!