ÉM: Kiket hiányol?
Jacsó Tibor: Tulajdonképpen senkit. Megszoktuk már, hogy mindent magunknak kell felépítenünk. Igaz, hogy mi nem Egyiptomban, csak itt a közelben, Lengyelországban örgebítettük a város a hírnevét, és a salakmotor nem is utánpótlás foci, talán ezért nem kaptunk még egy táviratot sem.

ÉM: Az Ön értékelése szerint mit ér ez a bajnoki cím?
Jacsó Tibor: Abban a közegben, a lengyel ligában, ahol a világ legjobb motorosai versenyeznek hétről hétre, és csupán két külföldi csapat, egy lett és egy magyar szerepel, nos ebben a közegben elismerésssel szólnak a teljesítményünkről. A Speedway Miskolc ugyanis a liga legjobb 16 csapat közé emelte magát idei produkciójával, ami a többi klub szemében is jelent valamit. Hogy mást ne mondjak: a legnagyobb lengyel salakmotoros hetilapban a II. liga csapatai közesen gratuláltak nekünk, a Speedway Miskolcnak, a csapat edzőjének, Janusz Slaczkának és nekem. Mindezt egy fizetett hirdetésben tették…

ÉM: Ez komoly?
Jacsó Tibor: Igen. Most érzékeljük igazán, hogy a figyelem ránk irányult. Talán azért is, mert egy olyan szezon végén lettünk bajnokok, amikor nem voltunk a favoritok és versenytársunk összehasonlíthatatlanul jobb feltételek között készülhetett ellenünk, a jószándékú hobbisták ellen.

ÉM: Jószándékú hobbisták?
Jacsó Tibor: Azok vagyunk. Megcsináltunk valamit. Nem profiként, hanem többnyire baráti alapon szerveződött háttérrel. De tudom, hogy továbblépni ezekkel a keretekkel nem lehet. Ott nincs esélyünk így, ahol minden csapatnál Grand Prix versenyzők ülnek motorra – gondolok itt az első osztályra. Az biztos, hogy nagyon nagy feladat elé állítottuk magunkat a feljutás kiharcolásával, a hat évvel a miskolci salakmotorsport újraélesztése után, a lengyel ligában való szereplésünk negyedik évének végén.

ÉM: Ha jól gondolom: magasabb osztályban még több pénzre lenne szükségünk. Erről meg ez ugrik be, hogy ebben az évben is hallottunk Öntől nem egyszer, hogy anyagi gondjaik voltak, vannak.
Jacsó Tibor: Még most van némi tartozásunk, de van esély arra, hogy az év végig ezeket rendezzük. Aki ma sportvállalkozás menedzselésével foglalkozik annak fel kell készülnie arra, hogy a finanszírozás, a bevételi oldal folyamatos változásban van, a támogatói ígértek pénzre váltása nem megy egyik pillanatról a másikra.

ÉM: A bevételi oldalról szólva: az, hogy a bajnoki címért küzdöttek, nem lászott meg a rendezvényeink látogatottságán. Mit gondol, mi az oka annak, hogy a lengyel liga csapatai közül a Speedway Miskolc hazai meccsein voltak a legkevesebben?
Jacsó Tibor: A válasz Miskolcban keresendő. Egy biztos: ebben a városban a diósgyőri foci után a salakamotor a második leglátogatottabb, ezért azt gondolom, hogy nem magában a sportágban kell keresni az okokat. Hogy a város lakói miért nem járnak sportrendezvényekre, azt nálam biztosan sokkal jobban el tudná mondani mondjuk egy szociológus. Sajnos, Miskolc egy bajban lévő város, ahol nem az a kérdés az itt élők számára, hogy a hét végén a szórakoztatóipar melyik szegmensében költsék el a pénzüket.

ÉM: És akkor az ostor, hogy a végén csattanjon: a miskolci bajnoki ünnepen azt mondta, hogy október végéig ki kell derülnie, hogy elindulnak az I. ligában. Elindulnak?
Jacsó Tibor: Még nem tudjuk mi a háttér, nem tudjuk, hogy mire, kire számíthatunk. A népkerti pálya jelen állapotában nem felel meg a lengyel szövetség által támaszott követelményeknek. Ha nem akarunk lenni az I. liga pofozógépe, akkor legkésőbb november végéig szerződtetnünk kell olyan versenyzőket, 2-3 főt minddeképpen, akik az I. ligában húzómeberek lehetnek. Ehhez október végéig látnunk kéne, hogy meddig ér a takarónk, ráadásul a hónap végig jelezni kell részvételi szándékunkat a lengyel szövetségnél. Van néhány vonal, amiben bízunk, hiszünk, ami a jövőképünket adhatja, de a kompetens személyekkel még beszélnünk kell az előttünk álló hetekben. Már csak azért is, mert ha már feljutottunk az I. ligába, szereténk élni ezzel a lehetőséggel, de olyan alapokon, ami hosszú időn keresztül biztosítja a tagságunkat ebben az új osztályban.

Észak Magyarország- BCS -