Amikor odaértem a motorom már várt rám. Még itthon megegyeztem barátommal, Tabaka Józseffel, hogy az egyik motoromat elhozza a kisbuszával, mivel Ő azzal utazott. A sajátommal nem mehettem, mert volt egy versenyem Németországban, Stralsundban 1 nappal az EB. döntő előtt és lehetetlen lett volna odaérni.
Óriási segítséget kaptam Andrey Savintól, az oroszországi salakmotorozás főnökétől, aki talált nekem egy sofőrt, -aki felvesz a reptéren- egy orosz szerelőt és foglalt nekem hotelszobát is, ahol a verseny után maradhatok. 13:30-kor értem a stadionba és 15:00-tól edzés volt, ahol kipróbálhattam a pályát, ami nagyon nehéz volt, szóval volt problémám a motor beállításaival. Miután az edzés jól ment, elmentem egy étterembe és megebédeltem. Ezután rendkívül fáradt voltam és elmentem aludni egy szobába a stadionban. Azt kell, hogy mondjam, a stadion tökéletes, mindent megkaphatsz, amire szükséged van és remek körülményeket biztosítanak minden versenyzőnek és csapatának.



17:30-kor ébredtem, megnéztem a motort, majd volt egy versenyzői eligazítás és utána a bevonulás. Amikor kiléptem az arénába, az tele volt, 15.000 ember nézett minket, nagyszerű érzés volt. A szerelővel nem volt problémám, remek munkát végzett. A verseny nehéz volt, minden versenyző győzni akart és a startpozíciók nem voltak egyenlőek, mert a piros és a sárga volt a legjobb az egész verseny alatt, de nem tudsz mit tenni, mindenkinek egyformák voltak a körülmények. A hangulat még rémisztőbb volt, amikor orosz versenyző volt a pályán és minden ember az ő nevüket üvöltötte.

A verseny nem sikerült túl jól számomra, de ez volt az első döntőm, megtettem mindent amit tudtam, nagyszerű tapasztalatokkal gazdagodtam a következő versenyeimre.
Nagyon boldog vagyok, hogy elmentem Oroszországba és megéltem mindezt, nagyszerű verseny volt és azt kell mondjam, hogy ez a verseny különleges volt nekem és azt hiszem minden versenyzőnek aki ott volt.
A verseny után bepakoltuk a motorokat és az alkatrészeket Józsi kisbuszába, közben készült pár kép az orosz szurkolókkal, néhány autogramot kiosztottam és hasonló dolgok. Aztán minden versenyző elment a licencéért és a díjazásért, búcsút intettünk a barátoknak és mind másfelé indultunk el. Elmentem a hotelbe és aludtam egy jót. A következő nap szabadnapom volt, a Togliatti-i klub szerzett nekem egy idegenvezetőt és egy tolmácsot. Felvettek a hotelnél az autóval és elvittek egy körre Togliatti városában. Megmutatták a látványosságokat és történelmi épületeket, nagyon szórakoztató volt és sokat tanultam a városról. A nap gyorsan eltelt és alig vártam, hogy holnap hazaérjek. Amikor másnap felébredtem, megreggeliztem, majd ezután ideje volt indulni a samarai reptérre. Visszarepültem Samarából Moszkvába majd Moszkvából Ljubljanába. Nagyon boldog voltam, mikor a ljubljanai repérre megérkeztem és láttam, hogy édesapám és a barátnőm várnak rám.
Mindenkinek az a legjobb érzés, amikor hazaér, nincs ez másképp velem sem.